Az elmúlt napokban rengeteg helyen, főleg vállalkozókat volt módomban megkérdezni a mai magyar közállapotokról.

A kérdések és válaszok:

Hogy látja, állítólag elmúlt a válság és javul a helyzet. A kormány ezt állítja. Mit tapasztal, így van?

Lajos, építési vállalkozó:

Sajnos nem ez a tapasztalatom. A cégben egyre nagyobb a hajsza, egyre kínkeservesebb munkákat felhajtani. Nincs folyamatosság, hol ki kellene rúgni az emberek felét, hol alig győzzük. Ez azért van, mert több vállalkozó tönkrement, és a munkákat hol itt, hol ott sikerül felhajtani, néha több száz kilométerre. Ha csak a környezetünkre hagyatkoznánk, már bezárhattunk volna. Az árak éppen ezért nyomottak, ha nullszaldós lesz a cég, már örülhetünk. Tavaly veszteséggel zártunk, de még volt tartalék. Ma már nincs, de inkább bezárok, mint hogy hitelt vegyek fel. Volt egy szívinfarktusom két éve, vigyáznom is kell magamra. Legalábbis kellene. A jelenlegi rendszer nem igen ad erre lehetőséget. Válság? Szerintem csak most ért ide igazán. Az Orbán kormány ígérget, de semmit nem látok belőle. Amit hoztak, az semmi, azzal nem lesz sem stabilabb, sem jobb. Minden marad a régiben. Nem baj, így a nyugdíj felé én már nemigen ugrálok, az a fiatalok dolga.

Robi, mezőgazdaságban dolgozik, vállalkozó:

Hogy a kormány mit mond, igazából itt soha nem érdekelt senkit. Egy nagy bohóckodás az egész. Most persze már egy kicsit komolyabb a kérdés, mert most kezdik tapasztalni az emberek, hogy ez nem játék, a bőrükre megy. Egész idáig olyan volt a választás, hogy négyévente cirkusz. Egy kicsit fellángoltak az indulatok, egymást verték mint focimeccsen, aztán két nap múlva már azt sem tudta kire szavazott. Engem igazából sosem érdekelt, elmegyek szavazok arra ,aki szimpatikus, aztán ennyi, dolgozok napi 14 órát. Hol érdekel? Én jól elvagyok, egyedül élek, gyerek nincs, igényeim igazából nemigen vannak. Megvettem az alap gépeket amikor lehetett, most használom őket. Vetek, aratok, kaszálok, amit csak kell. Mindenem megvan, belőlem nem fog az autókereskedő megélni, az biztos, vettem egy 3 éves Suzukit, az nekem 15 évig autó lesz. Engem most nem érdekel igazán a politika, van jó pár hektárom, van amit vettem, van amit örököltem, meg olyan is amit bérelek. Abból, amit ezeken megtermelek még építkezni is futotta. Hitelt felvenni nem akarok, inkább építkezek 5-8 évig. Most tettem le az alapot, meg kezdtem a pincét.

- Ez a helyzet jó így szerinted?

Nekem jó, másnak nem hiszem. Nincs család, nem is akarok. Úgyhogy nekem könnyű. Az ország szempontjából viszont nem látok javulást. Az ország nyugati feléről - hozzáteszem a legjobb termőföldek ezek - a hasznot már talicskázzák ki a sógorok, bérelnek, zsebszerződnek amit csak lehet. Majd kitalicskázzák a maradékot Orbán széke alól, aztán esik egy jó nagyot. Jönnek errefelé is már, olyanok mint a termeszek. Abból egyetlen peták itt nem marad. Engem nem érdekel, én nem adok nekik semmit, amit megtermelek, eddig minden évben eladtam, ha meg nem, akkor beraktározom, majd lesz vevő rá, van még tartalékom.

Zoltán, boltja van, egyéni vállalkozó:

Nem tudom miről beszélnek. Javul? Hol? Mi? Én azt látom, hogy kevesebb a vevő, és a terheim nőttek. Ha valami kedvezmény jönne, akkor már kezdek félni, mert kettő rossz jön helyette. Minimálbérre voltam bejelentve, most azt is megadóztatják. Az állam arra kényszerít, hogy bűnöző legyek. Ha nem lenne egy kör, akivel sutyiban tudok üzletelni, akkor már bezárhattam volna. Viszont ha egyszer lebuknék, jól megvágnának. Hol van ebben logika, vagy igazság? Én már nem mentem, és nem is megyek szavazni. Reménykedtem, hogy most majd leverik a kormányt, de úgy néz ki még nem lesz ebből semmi.

Lát kiutat?

Lajos: Egyelőre nem. A jelenlegi kormány olyan, mint az ígéret földje. Csak soha nem jön el.

Zoltán: Az államnak nem. Mindent elrontottak, és egyre jobban vesztik a nép bizalmát. Ezeknek szerintem végük. A népnek igen, ha egyszer végre lecsapják ezeket. Akkor én is megyek, bár nem vagyok egy hős típus. Magamnak az a kiút, hogy vagyok. Egyelőre még. Aztán meglátjuk.

Robi: Mit? Kiutat? Most mondom, hogy éppen veszítjük el, amink van! Ebből nem kiutat látok, hanem romlást mindenkinek. Sóról magyaráznak nekem, hogy egészségtelen, meg a tojás! Ki a fenét érdekel ez, amikor veszítjük el az országot? Hát már nem tudok egy magyar kesztyűt vagy nadrágot venni, ha magyar bort akarok, el kell menni a termelőhöz, mert a boltban mindenféle vacak van csak. Majd akkor kapaszkodjatok meg, ha jön a kínai is. Ha addig nem tudják megvédeni azok, akik már bajban vannak, akkor nyugodtan mondjuk ki, hontalan senkiháziak lettünk.

- Ha így van, nem kellene neked is tenni valamit?

Egyelőre én tartom el őket, mármint azokat akik nem tudnak dolgozni, akik már bajban vannak. Napi 14 órákat dolgozom, termelek, adózok belőle. Ha én is elkezdek itt magyarázni, akkor mi lesz? Mit fognak ezek enni jövő héten? Tőlem ezt ne várjátok el, én dolgozom.

- Ez egy kis ellentmondás, nem?

A földeken vetni kell, ez törvény. Ha nem, éhezünk. Menjenek azok verekedni, meg kormányt dönteni, akik ráérnek, van belőlük pár millió. De pont nem ők teszik, hanem mindig a dolgozók, a rendőr, tűzoltó, a szakszervezetes, akik amúgy dolgoznak, ezek mozdulnak. A többi meg csak les ki a fejéből. Mozduljanak meg, ha úgy hozza a helyzet, hozzám jöhetnek, adok enni. Én ennyit tudok.

Tálas András - Jövőnk.info