Sokat látunk és hallunk mostanában különböző gazdasági és politikai összeomlással kapcsolatos cikkeket, tanulmányokat, interjúkat. Ezzel kapcsolatban szeretném leírni személyes élményeimet és tapasztalataimat melyet a most negyvenes korosztálytól felfelé felnőtt fejjel megértünk mindannyian, akik itt éltünk Magyarországon.

1989-1990. Összeomlott kelet-európában a világ legnagyobb katonai és gazdasági szövetsége, a Varsói Szerződés és a KGST. Az összeomlás totális és visszafordíthatatlan volt.

Ezzel kapcsolatos előzmények és események:

1956 Magyarország. Népfelkelés és Szabadságharc. Több ezres haláleset harccselekményekben. Több százezres kivándorló. Több tízezer elítélt, bebörtönzött, kivégzett.

1968. Csehszlovákiai válság. Harccselekmények, retorziók. 1980 – Lengyel válság. Harccselekmények, retorziók.

1989-90 Magyarország. Súlyos gazdasági válság, melynek mélységét talán sose tudjuk meg, de olyan mértékű, hogy a Szovjetunió óriási meghódított területekről vonul ki és a kommunista vezetők önként mondanak le diktatórikus rendszereik politikai vezetéséről.

Magyarországon számtalan nemzeti öntudattal átitatott fiatal az utcai gyűléseken, különböző nemzeti jellegű mozgalmakban. Több tízezres utcai nagygyűlések és tüntetések. A Honvédség létszáma meghaladja a 120 ezer főt és alkalmas az összfegyvernemi harc lefolytatására, nagy mennyiségű sorozott állománnyal.

Magam is több tízezres létszám fölötti tüntetés, nagygyűlés részese vagyok. A hangulat soha nem éri el a tettlegesség és a harc eufórikus szintjét.

A kilencvenes évek elején mindenki szeme láttára kiárusítják az országot, üzemek százait zárják be. Százezrek kerülnek az utcára! Van olyan év, hogy 30% közeli az infláció! Az emberanyag pedig jobbnak mondható, mint most. Mindenhol erős munkásközösségek. Nagy számú tiszta gondolkodású edzett ifjúság ( nincsen tetves számítógép, minden iskolában kötelező, ingyenes edzés). Nyakig fegyverben egy több tízezres Munkásőrség, akit pont akkor dobnak a szemétdombra.

1991-ben a benzinár emeléskor országos zendülés. A rendőrség nyakig fegyverben, a Honvédség harckészültségben, az egész ország megbénulva. Majd semmi!

Vegyük tudomásul a tényeket és vonjuk le a következtetéseket. Csodálatos a Magyar Nemzet és bámulatba ejtő tettei és teljesítményei ragyognak a történelem nagyjain között.

Mára már saját magunk árnyékai lettünk hiányzik az életerő és a HIT. Nekünk még ettől sokkal több pofon kell, mint amit kaptunk! Sokan jósolják; összeomlik az EU. És akkor mi van!? Semmi!

Életüket kell feláldozni az élet és a hit oltárán, hogy ne vesszünk el. A családra, mint a legnagyobb szentségre kell tekinteni és a legsúlyosabb nehézségeket is vállalni! Sokunk dédszülei, szépszülei vállalták ezt és mi ezért létezünk. Annak idején nem volt villany, nem volt nyugdíj, nem volt vezetékes víz, nem volt tömegközlekedés, nem volt gépkocsi, motorfűrész, hegesztő trafó és így tovább.

De volt két ember egy férfi és egy nő, akik az oltár előtt szent szövetséget kötöttek és szembefordultak a kemény kinti világgal a SZERELEM csodálatos elsöprő ereje segítségével. Ha a hitük erős volt, hát győztek. 5-12 gyereket neveltek fel becsületben és hitben.

Akkor győztesekből állt a nemzet. Most nyafogó, kifogásokat kereső házasodni se merő vesztesekből.

A gyávák és gyengék országa lettünk. Mindenki jól gondolja meg, hogy milyen jóslatokba bocsátkozik ilyen háttérrel!

Nekünk nem Mohács kell, hanem attól valami súlyosabb és rosszabb! Akkor talán magára talál a Magyar Nemzet és újra elindul régi dicső útján a nagy és erős nemzetek közösségébe.

Adja az Isten!

Bojtár András - Jövőnk.info